Az elmúlt évekhez hasonlóan a Malter Filmfesztivál ezúttal is a magyar rövidfilmes termés legizgalmasabb darabjait gyűjtötte össze. Nem meglepő, hogy a párkapcsolati témák ezúttal is domináltak, de izgalmas műfaji kísérletek is voltak az idei felhozatalban.
Softener
Kereszty Róza filmje egy párkapcsolat hullámzó szakaszát dolgozza fel. Ábel (Lengyel Benjámin) és Hanna (Szőke Abigél) olyan pár, akiknek talán már csak az utolsó nagy beszélgetés hiányzik a szakításhoz.
A feszült pillanatokat megzavarja a lány testvére, Marci (Szacsvay István), ezáltal a kapcsolatot meghatározó belső vívódás kap egy külső nézőpontot, aminek köszönhetően a humor is beköltözik a filmbe.
Kereszty eléri, hogy egyszerre jelenjen meg a filmben a könnyedség, mégis legyen súlya a jeleneteknek,
míg végül formailag is kilép a mű a realizmus teréből, ahogy egy zene és az azt kísérő mozdulatok által kapcsolódnak a karakterek. A témát nem új oldalról bemutató, de kompetens darabról van szó, amely elegánsan hagyja nyitva a kérdéseket a végkifejletben.
Indián nyár
Mandula Lujza filmje is egy férfi-női kapcsolatról szól, de nem úgy, ahogy először gondolnánk.
Erős Mara és Kardos Tibor karakterei legjobb barátok, akik az elmúlt időszakban eltávolodtak egymástól. Egyikőjük születésnapi bulija jelenthetné a békülés lehetőségét, de könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó pont, ahonnan már nincs visszaút. Ebben a filmben is valóság és fantázia keveredik,
a formai eszközök, az asszociatív képszerkesztés ezúttal az elfojtott érzelmek, a nem definiált kapcsolat drámáját támasztják alá.
A férfi-női barátság tárgyalása kifejezetten izgalmas ötlet, ráadásul a rendező okosan nem definiálja a kapcsolatot, inkább azt akarja bemutatni, mennyire járnak tojáshéjon a karakterek. Ők még tulajdonképpen gyerekek, így a film is megengedi magának a játékosságot. Az Indián nyár a természetes dialógusok, a kiemelkedő színészi játék és a téma új oldalának megmutatása miatt érdemes a figyelmünkre.
Kilépő
Varga Gábor filmje egy, az elmúlt években a magyar sajtóban is egyre nagyobb figyelmet kapó társadalmi kérdésre hívja fel a figyelmet.
A film egy fiú (Juhász Vince) szemüvegén keresztül mutatja be, hogy a maffia egykor milyen mértékben hálózta be a csallóközi emberek életét. Nem a gengszterfilmekből ismerős látványos gesztusokról van szó, hanem arról, hogy a hatalomgyakorlás az élet minden területére beszűrődött. A főhős ezeknek a történeteknek a klasszikus figurája,
a tiszta lelkű újonc, aki csak egy ideig tud szemet hunyni afelett, milyen erkölcsi határokat lép át.
A film koncepciója remek, és amennyire meg tudom ítélni, hiteles a korrajz is, de azt éreztem, hogy ezúttal a mágikus realizmus, az absztrakció nem támogatta igazán az alapkonfliktus kibontását, inkább elidegenítő elemként működött, ami által kevésbé érvényesült a valós dráma.
Sasquatch Story No. 2.
Sztepanov Márkó izgalmas műfaji kísérlete szintén párkapcsolati alapszituációból indul ki.
Enikő (Staub Viktória) és Novák (Nagy Zsolt) titkos viszonya egy erdőben folytatódhatna, ám egyre inkább felfigyelnek a furcsa zajokra. Először Enikő férjét sejtik az eset mögött, majd az is felvetődik, hogy visszatértek a rég nem látott fanyűvők. Sztepanov filmje két szinten is remekül működik: egyrészt hiteles a párkapcsolati szál, remek a kémia a két színész között, másrészt
eleven a zsánerekkel való játék, a film még az utolsó pillanatokban is meg tudja kérdőjelezni mindazt, amit addig gondoltunk.
A rövidfilmekre tekinthetünk alkotói szárnypróbálgatásként, és ha így nézzük, a Sasquatch Story No. 2. kifejezetten ügyes film, mivel a dialógok, a humor és az atmoszférateremtés terén is megmutatja, az alkotók milyen hagyományokhoz képesek már most sallangmentesen kapcsolódni.
Kompromisszumok
Bár nem szeretek kategorikus következtetéseket levonni, hiszen nem látom a magyar filmtermés egy részét – bármennyire is igyekszem követni minden friss megjelenést –, de a rövidfilmekben alapvetően személyes sorsokat látunk, amelyek mögé ritkábban festi fel a rendező a társadalmi környezetet.
Andella Mirtill művében azonban egyértelmű a társadalmi háttér, ami a főhős (Bíró Panna Dominika) életét meghatározza. Egy kallódó fiatal értelmiségiről van szó, aki nem találja a helyét a világban, de leginkább a munkaerőpiacon.
A cím leíró jellegű, a film különböző karakterei bemutatják, milyen kompromisszumokat hoznak a fiatalok a megélhetés érdekében.
Nem csak az az út van, amit a főhős választ, de az egyén valamilyen mértékben minden esetben eltűnik. A korábban kritizáltakkal ellentétben ebben a filmben remekül működik a valóság kitágítása, a lázálomszerű zárlat a kiút hiányának erőteljes szimbólumává válik.
Két felnőtt
Szántó Fanni ironikus filmje a legkönnyebben kliséssé váló alapsztorival indul.
Egy első randi históriáját látjuk, Emília (Gellért Dorottya) és Olivér (Lengyel Benjámin) találkozója nem alakul jól, így a lány nem lát más megoldást, mint hogy a mosdóban várja meg, míg a fiú távozik. Csakhogy adódik egy probléma: beszorul a fülkébe, így nem tud mástól segítséget kérni. A film innentől kihasználja az alapszituációban rejlő humorforrást, de a felszín alatt még többet tesz: bemutatja, mennyire nehezen megy manapság az ismerkedés, és sokszor valóban egy ilyen véletlen kell ahhoz, hogy a felek levetkőzzék gátlásaikat. Szántó Fanni olyan figurákat mutat be, akik
inkább a létező legkínosabb szituációkba navigálják magukat, csak egy pillanatra se kelljen kilépniük a komfortzónájukból.
A sikerhez ilyen esetben mindig kellenek az életszagú dialógusok és a jó casting is, ebben az esetben mindkettő adott volt. Az idei Malter felhozatala abból a szempontból volt izgalmas, hogy
az alkotók egyre inkább kezdik felismerni, melyek azok a tartalmi és formai megoldások, amelyek tipikussá váltak a fesztiválközegben,
és új ötletekkel reflektáltak erre a tudásra. És szerencsére az is egyre többeknek egyértelmű, hogy érdemes zsánerelemekkel is próbálkozni.
13. Malter Filmfesztivál, Debrecen, 2026. október 9-10.
